Felkészülés



Csomakősös, Kőrösi Csoma szülőfaluja

"A természetüket titokban tartó nagy emberek rendkívüli kvalitásai rejtve maradnak a magunkfajta közönséges emberek előtt, hiába törekszünk őket kifürkészni. Másfelől még a közönséges csalók is mesterei mások ámításának, a szentek viselkedését utánozva."
- Patrul Rinpocse -

Kőrösi Csoma Sándor:
"A székely nemzetség szülötte vagyok. Ez a magyaroknak az a törzse, amely a kereszténység negyedik századában telepedett le a régi Dáciában, s jelenleg Erdély nagyfejedelemségét lakja..."

Kőrösi Csoma József, Sándor unokaöccse:
"Szívós természetű és erős testalkatú székely volt... ha egyszer gyaloglásnak indult, a czél előtt soha meg nem pihent. Mind gyermekek nem versenyezhettünk vele a gyaloglásban. Ha egy domb tetejére feljutott, nem érte be ezzel, mert kíváncsi volt megtudni, mi van a második domb háta mögött s amazon túl is. S így néha beláthatatlan távolságokig elbarangolt."

Kőrösi Csoma Sándor:
"Mivel pedig szüleim már elhaltak, s egyetlen fitestvérem nem szorult segedelemre, elhatároztam, hogy elhagyom hazámat s keletre jövök, s a hogy lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tanulmányoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az egész tudós világnak általában és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra, nemzetem történetében."

Újfalvy Sándor, Csoma iskolatársa:
"...Kilencven tanuló közt már az első évben a legelső volt. Emlékezőtehetsége szintoly nagy volt mint szorgalma. Amit olvasott soha nem feledte. Ritkán beszélt, többnyire röviden, és mint gyermek is, mindig megfontolva. Figyelmét legcsekélyebb tárgy sem kerülte ki. Termete közepes, vállas, izmai, csontjai kemények, mindnyájunk közt a legerősebb. Arca szabatos, szép idomú és férfias. Nézése mélyedt, jelentékeny, hallgatag. Rendszerinti eledele kolégyom-cipó, gyümölcs, túró vagy öntött saláta. Hússal ritkán, nyalánkság- vagy hevítő itallal sohasem élt. A víz italtól napokig eltartóztatta magát. 'Nekem sokan parancsolnak - mondá - hadd parancsolhassak én is gyomromnak. Ti is tehetnétek, de nincs akaratotok.' Rendesen a kopacz földön vagy deszkapadozaton hált. Beteg soha, még kornyadozó sem volt. Egy-kedvű, se vígabb se komolyabb. Nagy kedv, bú, harag, bosszú, félelem vagy csak megrebbenés is, szolgaiság vagy elhittség, szóval az indulatoknak bármi neme arczán vagy taglejtésében soha nem volt látható. Laptában vagy cziglében vagy más gyermeki játékban nem vett részt, de az ügyesebb játékost nagyon helyeslé. Úszásban, birkozásban nagy részt vett és mindnyájunkat felülmúlt. A szerencsejátékot bolondságnak nevezte, gyűlölte. Énekelni, tánczolni vagy csak ugrálni is soha nem láttam, de a jó tánczost gyönyörűséggel nézte.
Tanulás vagy foglalatosság nélkül bár pillanatig sem volt. Mint szolgagyermek, a szobát kiseprette s a szemetet a kijelölt dombra vivén, ezalatt is szorgalommal tanult. Tanítónk pedig ilyenkor az ablakhoz szólítván, feddő hangon figyelmeztetett, hogy a szolgafiú, a mi kevés időt kötelessége megenged, tanulásra, s nem ledérségre fordítja, mi pedig drága időnket ellebseljük. - Ő független volt a szó szoros értelmében, mert akaratján s indulatján uralkodni tudott.
Iskolai éveit is megrovás s büntetés nélkül járta le, mivel sok van mondva, mert a szoros szabályokat akkor mind megtartani, főleg a durva deák szeszélyeit eltalálni nem kis feladat vala. Szorgalmas tanulása után annyit tudott, hogy a próbatéteken ritkán szólították fel. Néha megkérdeztetvén a tanítót megakasztotta s tudományos értekezéseivel zavarodásba hozta. Ennyi kitüntetés mellett sem volt elhitt vagy elbizakodó."


A göttingeni egyetem

Giuseppe Tucci, a tibeti buddhizmus nagy kutatója:
"A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd a göttingai egyetemen töltött esztendők nem múltak el haszontalanul. Itt lett természetévé a szabatosságra törekvés, az elképzelt és a valóságos közti szigorú különbségtétel és az idegenkedés minden délibábos szórokonítástól és gyökfejtéstől, melyben a XVIII század végi erudíció annyira termékeny volt. A jó vezetés alatt végzett klasszikus tanulmányok fegyelme kristálytiszta eszmélkedésre nevelte, a gondolatok és történések architektúrájának világos vonalú, szépítgetések nélküli rekonstruálására, a lényeges eszméknek a maguk elementáris mezítelenségében való felfedezésére.
Valósággal személytelenné tudott válni, minden igyekezetét arra fordítva, hogy szellemének tiszta tükrében a vizsgált dolgok látomása torzítás nélkül verődjék vissza. Ez Kőrösi Csoma munkásságának leglényegesebb jellemvonása, ebben gyökerezik időtálló ereje, innen van, hogy olyan egészként áll előttünk, amelyben minden rész szükséges és biztos, semmi sem esetleges vagy önkényes. Az utána végzett kutatások kiegészíthették, gazdagíthatták tudásunkat, de az ő eredményeit jóformán soha sem helyesbítették vagy másították meg."

Áprily Lajos

A zarándok
(részlet)

Én láttam őt a városvég felett
indulni könnyű bottal, egymagában.
Ott ültem fenn az erdőszéli domb
galagonyavirágos oldalában.
A templomcsillag búcsúztatta még,
aztán a fényben nőtt a tér naponta.
Tekintetem büszkén utána nyúlt,
amerre őt a fajta vágya vonta.
Néztem, komor hegyeknek hogy feszül,
s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba.
Nyugati ködben messze elmaradt
a nagy lázakba zsibbadt Európa.
S még mindig ment, és óriásra nőtt:
égő zarándok, vakmerő apostol.
Míg elnyelte a magasság s a csend:
Himalája, a roppant kőkolostor.