Tisztelet
az élő, szent tudás hagyományát fenntartó
megvilágosult tanítóknak,
akik mindannyiunk javáért számtalan alakot öltve
eljöttek és eljönnek közénk, számtalan módon hirdetve
a megvilágosodáshoz vezető Belső Ösvényt
a lények adottságainak megfelelően,
a különböző korokban, a különböző
vallások, fajok, kultúrák, és egyének nyelvén!
Tisztelet a megvilágosult szellemű, tiszta és teljes Kőrösi Csoma Sándornak
aki Tibetben, a Belső Ösvény virágzó fellegvárában
újrateremtette kapcsolatunkat
az ősi tudás élő hagyományával!
A tudás által, mely minden boldogság forrása,
és minden szenvedéstől szabadít,
teljesedjék be minden lény java,
e világban és e világon túl!



Kőrösi Csoma Sándor a magyarság eredetét kereste. Korának legmagasabb szintű tudományos képzésében részesült Németországban, az akkori világ egyik vezető intézményében, a Göttingeni Egyetemen, és vált nemzetközileg elismert tudóssá. Itt készült fel a nagy útra a keletkutatás tudományainak legmagasabb szintű elsajátításával, valamint számos nyelv megtanulásával. Meg akarta keresni testvéreinket, a hunokat és az ujgurokat hazájukban, a távoli Belső-Ázsiában, ahol ma is laknak.
Útjára anyagi források nélkül, gyalogosan indult el, és több ízben megkísérelt Belső-Ázsiába eljutni, de akadályokba ütközött. Így jutott el végül Nyugat-Tibetbe, Ladakba. Itt, a Himalája csúcsai között, 4-5000 méteres magasságban fekvő kolostorokban hét éven át, nehéz körülmények, nagy nélkülözések között tanulmányozta a tibeti nyelvet, és sajátította el magas szinten a buddhista szellemiséget képzett lámák vezetésével. Emlékét a mai napig tisztelet övezi Tibetben.

Ezután Indiában, Kalkuttában, a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosaként összeállította és kiadta híres Tibeti-Angol Szótárát és Tibeti Nyelvtanát, valamint számos más, a világ számára addig ismeretlen anyagot publikált a tibeti buddhizmusról tudományos dolgozatokban. A tibetológia tudományának így vált úttörőjévé és megalapozójává. A buddhizmus nyugati tudományos szellemben történt feltárásáért, és az egész világra kiterjedő ismertetéséért, valamint példaértékű szent életéért Japánban Csoma Boszatszu (szanszkritul: bódhiszattva) néven a buddhizmus szentjének ismerték el. A buddhizmus követői nagy tisztelettel adóznak emlékének az egész világon.

Ötvennyolc éves korában újra elindult fő célja felé, testvérnépeink felkutatására. Ezúttal Tibeten keresztül akarta megközelíteni a hunok és az ujgurok hazáját. Azt remélte, Tibetben sok értesülést szerezhet Belső-Ázsia népeiről, akikkel a fejlett Tibeti civilizáció ősidők óta szoros és mélyreható kapcsolatot tartott fenn. (A tibetiek ma is hangoztatják szkíta rokonságukat.) Kőrösi Csoma Sándornak mindvégig töretlen meggyőződése volt a szkíta-hun-magyar rokonság, és életét tette fel arra, hogy ezt minden kétséget kizáróan bebizonyítsa. Munkáját sajnos nem tudta beteljesíteni, Tibetbe már nem jutott el, mert a Himalája lábainál megbetegedett, és elhagyta e földi létet.

Korunkban, világunk kitágulása és az információ gyors áramlása révén sok téves nézet elavulttá vált eredetünk kérdésében is. Ma már általánosan ismert dolog, hogy a szkíta-hun-magyar rokonságot az eurázsiai népek ősi hagyománya és történetírása a kezdetek óta hirdeti, és annak tényét a mai nemzetközi tudományos közvélemény is teljes bizonyossággal alátámasztja.

Kőrösi Csoma Sándor látomása helyesnek bizonyult. Napjainkban, miután a főleg politikai természetű akadályok elhárultak, kazak-magyar kutatók csoportja végre a világ nyilvánosságának tudomására hozhatta, hogy Belső-Ázsiában több helyütt is laknak testvéreink, akik kezdettől fogva, és mind a mai napig magyarnak vallják magukat. Eddig a Mongol-Altajban, a Torgaj-kapunál (Kazahsztán), Kara-Talban (Nyugat-Szibéria, Oroszország), és a Kacska-Darja mentén (Üzbegisztán) találtak magyar törzseket.